Fura, kaffogó-sikító ugatásra lehetünk figyelmesek az erdőben járva, – vagy a rókákat ismerve akár a kertvárosi részeken is – ugyanis elkezdődött a kis vörösök párzási időszaka, a koslatás.
Erdei túrák vagy kirándulások alkalmával számtalanszor láttam már rókát, volt, hogy futva mellém szegődött és bár tisztes távolból, de velem tartott pár száz méteren keresztül. Élőhelyük részévé vált már a kertváros is, előfordult, hogy egy balatoni kikötőben volt visszatérő vendé. Itt kempingezők sátraiba is bejárt, papucsot, ételmaradékot lopott. A fenntartó kérésére csapdával el is távolítottuk, majd több kilométerrel messzebb elengedtük. Szerintem még aznap visszaért megszokott területére, de az embereket megnyugtatta.
A rókák az év nagy részében magányosan élnek saját territóriumukon belül, január februárban azonban egészen nagy területeket képesek bejárni annak reményében, hogy párra találjanak. Ilyenkor szagmintával és a már említett hívó hanggal keresnek párt maguknak. A párzást követően a nőstény egyedül marad, a szülést követően 4-6 hónapig neveli kicsinyeit, akik ezt követően saját területet keresnek és önálló életet kezdenek.
Legutóbbi hozzászólások