Közel ötven éve születtem, öt éves korom óta része életemnek az egyéni sport. A túrázás már gyerekkorom óta része életemnek, a túravezetést 2019-ben kezdtem. Sokat utaztam a világban, mire ráébredtem, nem megérkezni, hanem úton lenni szeretek. Szeretem az eső illatát, a nap sugarait, ahogy áttörnek a fák között, a hó ropogását a talpam alatt. Órákig tudom nézni a tábortűz igéző, táncoló lángját, érezve az arcomon annak melegét. Szeretem a hegycsúcsok 360 fokos végtelen panorámáját, metszően éles levegőjüket.
Fiatalabb éveimben mindig azt gondoltam, hogy ha utazunk, akkor minél messzebb megyünk annál jobb. Mostanra ez jelentősen megváltozott, szeretem közvetlen környezetemet és azt minél jobban megismerni. Szeretem ugyanazon ösvényeket járni, ugyanazon kilátásokat más más évszakban, napszakban megnézni.
Ha pár szóval kellene jellemeznem magamat azt mondanám, hogy elsődleges beavatkozó és terepakadályfutó vagyok. Munkám során – mely jelenleg Szentendre város védelmi igazgatási teendőit is magában foglalja – folyamatosan olyan feladatokat kell megoldanom, amelyekre korábban még nem volt példa. A terepakadályfutás, amely az állóképességi sportok kihívásait ötvözi a fizikai akadályok leküzdésének keménységével véleményem szerint pedig olyan,mint maga az élet. Célkitűzésre, fegyelemre és a befektetett munka gyümölcsének ízére tanít. Fontos tapasztalás az is, hogy csak a feladatot választhatom, az időjárást nem.
Az elmúlt, közel másfél évtizedben, speciális mentőként szereztem tapasztalatot, önkéntes tűzoltói, ipari alpinista, mentő búvár, vízimentő végzettségeket és ezeken a területeken gyakorlatot is szereztem. Büszke gazdája vagyok Phobos nevű labradornak, aki már sorban a második kutyám, képzett mentőkutya.
Fentebb részletezett tapasztalataimat felhasználva tervezem meg útjainkat, amelyek mindig érdekesek és biztonságosak is. Tarts velem, válaszd te is az eső áztatta avar illatával csábító ösvények kígyózó nyomvonalát.
